A kardiovaszkuláris újraélesztés (CPR) mechanikai berendezésének eredeti célja, hogy növelje a szívmegállás szívében és agyában a véráramlást, és hídként szolgáljon a későbbi defibrilláláshoz, intravénás gyógyszerekhez és revaszkularizációhoz.
Sajnálatos módon a hagyományos szabadkézi CPR nagyon kevés véráramlást okoz a szívben és az agyban, így bár a CPR 50 évig standard CPR volt, a legtöbb szívmegállással rendelkező beteg még mindig halálban van. Tanulmányok kimutatták, hogy a szabadkézi CPR csak a véráramlás 10-20% -át adhatja a szívbe normál fiziológiai körülmények között, és 20–30% -a az agyba áramló vér.
Az orvosi közösség sürgős igénye a magas színvonalú CPR-technológiára, a hagyományos szabad kézműves CPR-re jellemző új korlátokkal párosulva új technológiák új hullámát ösztönözte, amely növelheti a keringő vér mennyiségét. A kardiopulmonális újraélesztéshez szükséges mechanikai berendezések kifejlesztése szintén egy bizonyos pályán ment végbe.
Természetesen, függetlenül attól, hogy ez egy szabadkezes CPR vagy egy mechanikus CPR (kardiopulmonális újraélesztő gép), a végső cél az, hogy javítsuk a szívmegállással rendelkező betegek szívében és agyában a perfúziós véráramlást, elkerüljük a szív és az agy belépését visszafordíthatatlan halálállapot, és fokozatosan javítja a szív és az agy. Szervek munkafunkciója.
A mechanikus CPR-t, amely kardiopulmonális újraélesztő berendezéseket használ a CPR-hez, általában kardiovaszkuláris újraélesztésnek, kardiopulmonális újraélesztésnek és kardiopulmonális újraélesztésnek nevezik.